Fájdalom a jobb könyökízület alsó csontjában

Ez utóbbi három részből áll: kar brachiumalkar antebrachium és kéz manus. A vállöv vázát két csont, a kulcscsont és a lapocka képezi, melyek a törzs vázával csak a szegy—kulcscsonti ízületben függenek össze, nem számítva természetesen a lapockát és a kulcscsontot a törzs csontjaihoz rögzítő számos izmot.

Melyek a könyökfájdalom okai?

A fájdalom a jobb könyökízület alsó csontjában végtag a vállövhöz a vállízületben rögzül. A kar vázát egy hosszú csöves csont, a karcsont, az alkarét két párhuzamos csont: a singcsont és az orsócsont képezi. A kar és az alkar a könyökízületben illeszkedik össze. A kéz vázát számos csont és ízület képezi. A lényegében hasonló felépítésű alsó végtaggal szemben a felső végtagra mozgásainak nagy terjedelme jellemző.

Könyökfájdalom gyakori okai

Kezünkkel a válltájék körül leírható olyan gömbfelszín szinte minden pontját elérhetjük, amelynek sugara a szabad végtag hosszával egyenlő; aránylag csak kicsiny holt szelvény marad ki hátra- és az ellentétes oldal felé.

Az inkább támasztó működésű alsó végtag medenceövének rögzítettségével szemben ezt elsősorban a vállöv vázának mozgékonysága biztosítja. A vállöv csontjai és ízületei Kulcscsont clavicula. S-alakban görbült, felülről lefelé összelapított csont. Medialis sternalis vége tömegesebb, lekerekített háromszög alakú rostos porccal fedett felszínnel fekszik bele a szegycsont markolatának incisura clavicularisába.

Ennek gödre azonban a kulcscsont végének csupán kis részét képes befogadni, nagyobb része magasan kiemelkedik. Felső felszíne sima, alsó felszínén a sternalis véghez közel erős érdességet okoz egy, a kulcscsontot az 1.

Home Térd, váll, boka és csípő fájdalmak Térd, váll, boka és csípő fájdalmak Az ortopédiai panaszok között nagyon gyakoriak a térd, váll, boka és csípőfájdalmak. Szerteágazó okok állhatnak a háttérben. Ezek felderítése a megfelelő ortopéd orvosi kezelés alkalmazásához elengedhetetlen. Térdízületi panaszokról általánosságban Se szeri se száma a térdfájdalmakról panaszkodó, az ambulanciára klinikánkra látogató betegeknek. A terhelést nehezen bíró, sokszor bicegő, akár éjszakai fájdalmakat említő betegek panaszai a legkülönbözőbb okokra vezethetők vissza.

Az alsó felszínen hosszanti benyomatot okoz a kulcscsont alatti izom. Oldalsó végéhez közel egy másik érdesség van az alsó felszínen, amelyet a lapocka hollócsőrnyúlványához haladó szalag okoz. Oldalsó vége lapos, és kis ovális ízfelszínnel ízesül a lapocka vállcsúcsi nyúlványához acromionezért ezt a végét acromialis végnek nevezzük. A kulcscsont a csontok többségével ellentétben nem porcos telepből, hanem desmogen úton fejlődik, tehát a koponyatető és az arc fedőcsontjaihoz hasonlóan.

Fejlődési zavarai gyakoriak, sokszor öröklődők, nemritkán a koponya fejlődési zavaraival párosulnak. Klinikai vonatkozások. A clavicula a leggyakrabban eltörő csontja a csontvázrendszernek.

Oka leggyakrabban kinyújtott karra esés vagy vállra esés. A gyógyulás során képződő callus magába foghatja a nn. Lapocka scapula. Háromszögletű lapos csont, amelynek elülső felszíne gyengén kivájt, a bordák felé tekint, de a lapockán tapadó vagy eredő izmok folytán velük közvetlenül nem érintkezik.

Háti felszíne nagyrészt izmokkal takartan hátrafelé néz. Egyenes de nem túl feszes testtartásban a 2—7. Három él határolja, melyek három szögletben találkoznak.

Felső éle margo superior éles, oldalsó részén ered a lapocka egyik nyúlványa: a hollócsőrnyúlvány. Ennek tövétől medial fájdalom a jobb könyökízület alsó csontjában mély bemetszés incisura scapulae superior vág be a felső élbe.

Felső harmada rézsútosan oldalfelé száll fel a felső szöglethez. Oldalsó éle margo lateralis jóvalvaskosabb, mint a többi, az alsó szöglettől ferdén száll fel és lateral felé. Szögletei közül a margo medialis két végéhez csatlakozó felső lapockaszöglet változatos alakú, az alsó szöglet hegyes, vaskos ajakszerű széllel lekerekített. Az oldalsó szöglet a lapocka vállízületi részét képezi. Két nyúlványa van.

Az egyik a hollócsőrnyúlvány processus coracoideus ; ez a margo superior oldalsó részén közvetlenül az ízvápa mellett ered, felfelé, majd vízszintesen lateral felé halad.

Élőben kitapintható a kulcscsont alatti árok mélyén oldalt. A másik a lapockatövis spina scapulaemely a margo medialis felső és középső harmada határán alacsony mi a teendő, ha a kézízületek valóban fájnak alakban kiszélesedett területtel ered, majd lateral felé a vízszintes síkban mindjobban kiemelkedő keskeny tarajjá válik.

Még a lateralis szél előtt elválik a lapocka hátsó felszínétől, és az önálló, a vízszintes síkban ellapuló vállcsúcsi nyúlványba acromion megy át.

A kezelés a diagnózis függvénye

Ez a lapocka ízületi részét felülről ívben megkerüli, és medial felé tekintő lapos felszínben végződik a kulcscsonttal való ízesülésre. Élőben mind a spina, mind az acromion egész hosszában kitapintható. A lapockatövis felett mély árok fossa supraspinata keletkezik, amely oldalfelé a lapockatövisből eredő acromion alatt lefelé átmegy a tövis alatti, az előbbinél nyíltabb gödörbe fossa infraspinata ; ez a valóságban nem gödör, hanem a tövis alsó felszíne és a lapocka hátsó felszíne közötti tág térség.

A lapocka oldalsó szögét zömök vállízületi része alkotja. Ez karcsúbb nyakon collum scapulae ülő sekély ízületi árok cavitas glenoidalis. Homorulata gömbidomú, de a gömb teljes felszíne csupán kicsiny körte alakú kivágásának felel meg, felfelé irányuló keskenyebb véggel. Felette és alatta egy-egy izom eredése által okozott gumó tuberculum supra- et infraglenoidale található; az alsó inkább csak érdesség.

Nsaid-ok az artrózis kezelésében scapula törései gyakran társulnak közlekedési balesethez, vagy magasból való leeséshez. Gyakran társulnak a bordák töréseivel.

Legtöbbször nem igényelnek különleges kezelést, mert a környező izmok tónusa a dislocatiót megakadályozza. A kulcscsont ízületei és szalagos összeköttetései. A kulcscsont medialis vége a szegycsont markolatának kulcscsonti bevágásába illeszkedve alkotja a szegy—kulcscsonti ízületet articulatio sternoclavicularis.

Az ízületi felszínek szabálytalan és egymásnak nem megfelelő alakúak. Ezt a két rostporcogóval borított csontfelszín közé illeszkedő rostporcos lemez discus articularis egyenlíti ki. Ez az ízület üregét két teljesen különálló részre osztja, és egyben fokozza a kulcscsont sternalis végének erős kiemelkedését az ízületi árokból.

E két kiemelkedés nagymértékben mélyíti a nyak középvonalában tapintható felső szegycsonti bevágást, az incisura jugularist. Az ízület tokját mindenfelől erős szalagok erősítik, sőt medial felé a szalagok a kétoldali ízületet még össze is kötik.

A csontrák tünetei

Az ízülettől oldalt egy erős, meglehetősen önálló szalag ligamentum costoclaviculare köti össze a kulcscsont alsó felszínének medialis érdességét az 1. E szalag az ízület mozgásainak legfőbb korlátja. Szabálytalan ízületi felszínei ellenére az ízület korlátolt szabad ízület, azaz aránylag szűkebb keretek között minden irányban mozgatható. A mozgás szélső határainak megfelelően körözve a vállat circumductioa kulcscsont egy kb. A kúpon belül a kulcscsont tetszés szerinti helyzetet foglalhat el, azaz acromialis vége a kúp alapján levő gömbfelszín minden pontját elérheti.

Ezért szabad ízület.